Micsoda megtiszteltetés: zsűri lehettem!
Ezalatt a 12 évben a fotózás terén olyan helyekre jutottam el, amikről az elején még álmodni sem mertem: sikeres vállalkozást hoztam létre, amelyből meg tudok élni, sok embert boldoggá tettem az általam nyújtott szolgáltatásokkal és az elkészített fotókon keresztül, sok igaz barátságot kötöttem, megismertem a feleségemet, és sok szép helyen fotóztam Romániában és számos más országban.
Emellett, mivel rajongok az eseményfotózásért, számos versenyen vettem részt, ahol sikereket értem el. A Fearless Awardstól a romániai heti legjobbak válogatásáig a Reportage Awardstól, a Magyar Év Fotósa címig mindenből megízleltem egy keveset, és mindezek engem motiváltabbá, boldogabbá, elégedettebbé és jobb fotóssá tettek.
Mint minden fotósnak vagy szolgáltatónak, az elsődleges célom az, hogy jól végezzem a munkámat az eseményeken, és hogy a klienseim elégedettek legyenek, úgy a leadott anyaggal, mint a viselkedésemmel is.
Fotográfia-rajongóként tovább mentem, és igyekeztem nemcsak az ügyfeleimet, hanem az elismert fotós kollégáimat is elégedetté tenni, akik különböző versenyeken zsűriztek. Az a tény, hogy fotóimat különböző helyeken különböző emberek díjazták, akiket csodálok, hatalmas örömmel töltötte el a szívemet.
De ennek a karriernek a csúcspontja kétségtelenül az, hogy minden versenyen, amelyen részt vettem, idővel zsűritagként is megválasztottak. Tizenkét évvel ezelőtt nem is álmodtam arról, hogy idáig eljutok. Csak egy félénk fiú voltam, aki beleszeretett a fotográfia világába, aki megtalálta azt a módot, amellyel jobban tudott szocializálódni az emberekkel, aki megtalálta azt a szenvedélyt, ahol elkezdték értékelni.
Még akkor sem álmodtam arról, hogy idáig jutok, amikor 2017-ben megkaptam az első díjamat Budapesten.
Számos további díjat követően, 4 évvel később, 2021-ben először választottak meg zsűritagnak Romániában, majd nemzetközi szinten is a This is Reportage-nál. És ebben az évben, júliusban óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy zsűritag lehettem talán a legfontosabb és legismertebb eseményfotózási versenyen, a Fearless Photographers Awards-on. Eleinte el sem hittem, amikor megkaptam a meghívót: én, aki több száz tehetséges fotós fotóit fogom értékelni a világ minden tájáról. Ez egy fantasztikus élmény volt, amelyben arra törekedtem, hogy a lehető legjobban elemezzem és pontozzam a képeket, mert a zsűritagság megtiszteltetése nagy felelősséggel jár. Mind itt, mind más versenyeken rendkívül nehéz volt eldönteni, hogy számos kiváló fotó közül, sok szempontból melyik a jobb.
Nyilvánvaló, hogy a fotózás szubjektív, és amit az egyik értékel, azt a másik talán nem, de sok olyan elem van, amelyet figyelembe kell venni: a fény, a kompozíció, a körülmények, amelyben a fotó készült, a pillanat, az eredetiség, az utómunka…
Megtiszteltetés volt és mindig is az lesz, hogy zsűritag lehetek bármelyik versenyen ezen a területen, mert résztvevőként bármikor jelentkezhetsz, nyilván jó lenne, ha lennének olyan képeid, amelyeknek esélyük van a győzelemre, de bármikor részt vehetsz bármelyik versenyen. De zsűritagnak lenni különleges dolog, ami nem történik meg akárkivel, akármikor. A szervezők választanak téged, mert értékelik a munkádat, és azt akarják, hogy te is része legyél annak a csapatnak, amely eldönti, mi érdemel díjat és mi nem egy versenyen. Nem felejtem el, mennyire vártam én is néhány évvel ezelőtt, hogy milyen pontokat kapok azoktól a fotósoktól, akiket annyira értékeltem, és akik a zsűriben voltak. És most én is azok közé az emberek közé tartozom, akikre egykor felnéztem, és vártam a pontjaikat és építő kritikáikat.
Hamarosan újra a zsűritagok között leszek, mert az elmúlt napokban megtiszteltetés volt számomra, hogy része lehetek a Magyar Év Fotósa Verseny zsűrijének, annak a versenynek, amelyet tavaly én nyertem meg. Nem haboztam, és természetesen elfogadtam a zsűritagságot, mert fotósként bármikor jelentkezhetsz bármelyik versenyre, pályázatra, de zsűritagnak lenni egyedülálló lehetőség, amelyre nem választanak meg akármikor.